A könyvhöz Sarkady Kamilla írt bevezetőt:

Sarkady Kamilla:

A magyarországi pszichodráma története

Bevezető egy német nyelvterületről érkezett, mérföldkőnek számító tankönyvhöz

Zeintlinger könyve 1991-ben jelent meg első ízben magyar nyelven. A második kiadás kínálta ünnepi alkalom jó lehetőség arra, hogy áttekintsük a magyarországi pszichodráma útját a kezdetektől napjainkig.

Jelenleg ezer körül van a Magyar Pszichodráma Egyesület bejegyzett tagjainak a száma, vagyis bizton állíthatjuk, hogy ennyien feltétlenül részesültek valamilyen formájú képzésben. A pszichodráma iránt érdeklődők, a témával kapcsolatban állók köre jóval szélesebb, ezért hitelt érdemlően kijelenthetjük, hogy ma Magyarországon a pszichodráma az egyik legelterjedtebb, legkedveltebb személyiségfejlesztő irányzat. A titok valószínűleg a módszer változatosságában, szabadságában, ugyanakkor mélységében rejlik, mely játékos könnyedséggel csábít a másik ember és önmagunk megismerésének kalandjára.

1. A kezdet

A magyarországi pszichodráma történetének első, jól meghatározható évszáma 1963, amikor Pető András, neves magyar pszichiáter meghívására Moreno Budapestre jött. (A történeti hűség kedvéért említjük, hogy Morenónak ez valójában már a második találkozása az országgal, miután az első világháború idején egy katonai kórházban dolgozott itt.) 1963-ban Moreno, a román származású, Bécsben tanult orvos már elismert, sokoldalú szakember, nevéhez kötődik a szociometria, a csoport-pszichoterápia és a pszichodráma triádjának megalkotása és elterjesztése; számtalan nemzetközi szakmai szervezetben működik, folyóiratban publikál, tanít; az általa létrehozott Rögtönzések Színházából nőtt ki a pszichodráma módszere.

Annak ellenére, hogy Moreno az Amerikai Egyesült Államokban és ekkor már Európában is ismert ? mondhatjuk: világhírű ? volt, két budapesti előadásán csak kevesen voltak jelen. Pedig akik részt vettek az általa tartott pszichodráma bemutatón, tanúi lehettek Moreno emberismeretének, annak a - varázslatnak - , ahogyan idegen helyen, általa nem ismert emberekről és helyzetekből tudott mindenki számára meglepő tényeket levonni.

A Gellért szállóbeli találkozón részt vett Mérei Ferenc is (Pintér Gábor: Pető és Moreno? Pszichodráma Újság, 2002 tél). Amennyiben valóban személyes megbeszélésre került sor, akár meg is fogalmazhatták pszichodráma módszerük lényegét, melyek között felfogásbeli különbség mutatkozik. Mérei úgy látta, hogy a dráma folyamán először a valóságos epizódokat kell játékba fordítani, majd a játékot visszafordítani a realitásba. Moreno ezt túl bonyolultnak találta, ő az egyenrangú lejátszás híve volt. (Mérei: Moreno Magyarországon. Pszichodráma Újság, 1991/1.)

Ez a pillanat történelmi jelentőségű volt a pszichodráma magyarországi életében, mivel csírájában két tekintetben is magában rejtette a későbbi vonulatokat:

- egyrészt a két karizmatikus és iskolateremtő ember, Moreno és Mérei gondolkodásbeli eltérésében, amit a mai napig magán hordoz a magyar pszichodráma közösség: a Mérei-féle, inkább a csoportot középpontba állító, és az (überlingeni) Moreno-iskola protagonistacentrikus hagyományát,

- másrészt egymás tiszteletében: ahogy a két nagy ?M? (Erdélyi: Pszichodráma Újság 1991/1.) megbeszélte nézeteit, úgy törekszenek egymás elfogadására az iskolájukhoz tartozó szakemberek.

2. A Mérei-iskola

2.1. Előzmények

Az említett találkozó után még mintegy évtizedet kellett várni, mígnem az 1970-es években a Mérei tanár úr által vezetett Műhelycsoport tevékenykedni kezdett.

A lassú kibontakozás több tényezőre visszavezethető. 1949-ben, a személyi kultusz uralomra jutásának idején olyan politikai elnyomás vette kezdetét, mely ideológiai alapon elítélte és teljesen megfosztotta a működés lehetőségétől az addigi pszichológiai, mélylélektani és pszichoterápiás tevékenységeket. Feloszlatták a pszichoanalitikus egyesületet, ilyen tárgyú előadások nem hangozhattak el, a nagy hagyományú Budapesti Iskola más irányzatokhoz tartozókhoz hasonlóan - föld alá - került, az egyetemen nem folyt pszichológus képzés. Bár az orvosoknak szabadságában állt a gyógyítás módjának a megválasztása, mégis csak titokban folyhatott analitikus kezelés, de a félelem légkörében a betegek is meggondolták, merjék-e vállalni a gyógymódot. Az 1960-as évek legvégére kezdett lassan oldódni ez az egyoldalú megítélés, már megjelenhettek analitikus közlemények, megindultak a csoportpszichoterápiás próbálkozások, de az uralkodó pszichiátriai szemlélet még mindig akadályozta a pszichoterápia terjedését. Így érthető, hogy a pszichodráma meghonosítására irányuló kezdeményezések sorra elvetéltek (ld. az Akadémiai Kiadónál 1986-ban megjelent Pszichodráma című könyv Komlósi Piroska által írt Bevezetőjét, illetve Tomcsányi Teodóra prehisztorikus Műhelycsoport leírását a Pszichodráma Újság 1999. évi Ünnepi számában).

Az 1970-es években két fontos tényező készítette elő a pszichodráma elterjedését:

- 1973-ban, majd 1975-ben Komlósi Piroska kezdeményezésére Jan Malewski, a nagy szakmai gyakorlattal rendelkező lengyel pszichiáter és (Hermann Imrénél képződő) pszichoanalitikus Magyarországra látogatott és pszichodráma kiképző csoportokat vezetett, elsősorban pszichológusok számára,

- 1974 októberében Hidas György és munkatársai elindították a Pszichoterápiás Hétvégéket, válaszként a pszichológiát művelő szakemberek és a lélektani ismeretek iránt érdeklődő, önismeretet kapni vágyó értelmiség szellemi éhségére. A ?Pszichoterápiás Hétvége identitást adott, összetartozás érzést, közös célt, avantgárd szellemet? (Szőnyi Gábor: Csoport-pszichoterápia. CSAKIT és Csoport-pszichoterápás Egyesület kiadása, évszám megjelölés nélkül). Érdekességként említem ? mert jellemzi a kor hangulatát ?, hogy a vezetőség politikai megfontolásból a csoportanalitikus módszert ?verbális szabad-interakciós?-nak nevezte el, hogy kifogja a szelet a politikai jellegű támadások elől. Ebben a körülbelül egy évtizedig tartó mozgalomban a többféle csoportmódszer között vezető irányzattá vált a pszichodráma.

1974-ben Mérei Ferenc pszichológus hallgatók számára vezetett maratoni ülésben pszichodráma csoportokat Komlósi Piroskával együtt, aki magával hozta a Malewskitől tanultakat. Egyre többen megismerkedtek a pszichodráma módszerével, a Pszichoterápiás Hétvégéken a szakemberek továbbadták egymástól ellesett, megszerzett tudásukat, így lassan megérett az idő a csoportvezetők képzésére. Mérei Ferenc ? aki ekkoriban az Országos Ideg és Elmegyógy Intézet, vezető pszichológusa ?, a fiatal pszichológus nemzedék tisztelt mestere ezt az igényt elégítette ki, amikor 1975 novemberében csoportot hívott össze a pszichodráma művelésére. Ebből lett a későbbi Műhelycsoport. A tagságot olyan fiatal klinikai pszichológusok alkották, akik többféle pszichoterápiás módszerben voltak járatosak, jórészt egyazon munkahelyen (a ?Lipót?-on) dolgoztak és már tartottak pszichodráma csoportokat olyan szakmai fórumokon, mint a Pszichoterápiás Hétvége. ?A mi műhelycsoportunk elsősorban a pszichodráma kipróbálását, gyakorlását, majd kimunkálását jelentette? csoportközpontú, szociálpszichológiai ihletésű pszichodrámát dolgozott ki velünk.? (Erdélyi: A kísérletező kedv nyomában. in: Mérei Ferenc Emlékkönyv. Bp, Animula, 1989)

Ezekben a találkozásokban benne volt annak az öröme, hogy a kiscsoportokra az állam nem tudott befolyást gyakorolni, valamint az önismeret és a tanulás iránti vágy, s egyszersmind az együttgondolkodás élménye, az együttcselekvésből származó összecsiszolódás ereje. (Láng Iringó: Beszélő Tükör. Pszichodráma Újság ünnepi szám, 1999) A csoport a Tanár Úr nyugdíjba vonulása (1979) után egészen haláláig működött (1986), több írás született a Műhelycsoport munkájából vagy annak folytatásaként. Ezt fémjelzi Mérei F. - Ajkay K. - Dobos E. - Erdélyi I. kötete: A pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása (Budapest, Akadémia Kiadó, 1987).

2.2. Mérei pszichodráma módszere

- Az eljárás lényege a viselkedési indítékok tudatosítása, ? konkrét helyzethez kötött? cselekvésvezérlésű megismerés, mely önismereti és személyiségformálási csoportos gyakorlatok körébe tartozik, mint ilyet terápiás célra is alkalmazzák.? (Mérei F.: A pszichológiai labirintus. Bp., Magyar Pszichiátriai Társaság, 1989. 135. o.)

A dramatizáló játék - mint a csoportpszichoterápia - beszélgetéssel indul, a csoporttagokat érdeklő, őket érintő vagy feszítő aktualitásokból. Ezekben a vezető meglátja a csoport közös tudattalanjának szálát az ?itt és most? helyzetben, és a csoporttag saját személyes élményéből, a csoport tudattalanjából a helyzetre jellemző, de általánosabb történetet keres, - buggyant - ki, mely színpadra vihető. A színpad jelzésszerű: kialakítható a székek félkörbe rakásával, de a csoport mindig ugyanazon a helyen játszik, jelezve, hogy kiléptek a csoport realitásából. A drámai helyzetbe való átvitel történhet élményszinten, az eredetitől eltérő általános formában is, például egy etikai kérdés valamely irodalmi műből származó vagy a Bibliából kiemelt jelenet szcenírozásával.

Ezután következik a szerepekre bontás ? ennek irányítása még mindig a vezető hatásköre -, ahol többnyire a főszereplő kéri fel a többi szereplőt. A főszereplő hordozza a csoport aktuális problematikáját. A vezető beállítja a kezdőképet és ezzel megindul a helyzet szabad alakítása, a rögtönzés. A játék a ?mintha? tartományában folyik: aki indítást érez a belépésre, bármikor megteheti, a jelenlevők aktuális érzelmeiből, hangulatából, egymáshoz fűződő kapcsolatából alakul a történés. A játékmesterek - a vezető segítői - a helyzethez implikált, de nem megjelenő szerepeket játszanak le vagy hátsó hangként intrapszichikus történéseket képviselnek, például a lelkiismeret, a csábítás vagy akár a racionalitás hangjaként, esetleg ezek egyszerre történő megszólalásában. Egy játéknak többféle befejezése lehetséges a játékos eltérő igényének megfelelően. A záróbeszélgetés témája a csoporttagok játék alatti élményei, tapasztalatai. Itt kerül sor a lejátszási többlet elemzésére, melyet a tagok a játék folyamán szereztek. Befejezésként a csoport szólal meg. (Az összefoglaló részt Mérei: A pszichológia labirintusa című könyvének 5.1.8. fejezete tartalmazza.) Hangsúlyát tekintve tehát ez csoportcentrikus módszer, mely elsősorban a csoportdinamikára épít.

2.3. Folytatás

Most időben némileg előreugrunk addig, amikor az überlingeni pszichodráma már létezett Magyarországon. Az új, közvetlen forrásból származó külföldi iskola léte termékenyítően hatott a hazai pszichodrámára, amit több tény is igazol, egyebek mellett például:

- a Mérei-féle felfogás hívei fontosnak találták, hogy megtanulják a protagonista játék vezetését is, ezért meghívták a Svédországban élő, magyar származású Teszáry Juditot, aki magától Moreno feleségétől, Zerkától tanulta a drámát. 1987-ben kezdett kiképző csoportokat vezetni, első csoportjában Vikár Andrással, a másodikban Fedor Bélával, a harmadikban Bakó Tihamérral dolgozott együtt.

- 1989-ben megjelent Ajkay K. ? Vikár A. ? Zánkay A.: Kísérlet az egyén és csoportcentrikus felfogás ötvözésére a pszichodrámában (Psychiatria Hungarica IV.3. 171-179. o.), melyben az eltérő iskolákhoz tartozó irányzatok együttes, egymást kiegészítő kimunkálására törekedtek.

3. A Moreno-iskola

3.1. Előzmények

A Moreno-iskola létrejötte Magyarországon Tomcsányi Teodóra pszichológus nevéhez kötődik, aki maga is ? mint korábban a legtöbb pszichoterápiát művelő szakember ? Mérei-tanítvány volt. A Műhelycsoportba szintén meghívást kapott, de analitikusa nem javasolta, hogy párhuzamosan két képzésen vegyen részt, így nem lett a Műhely tagja. Pszichodráma iránti érdeklődése vezette el Moreno jó barátjához és közvetlen tanítványához, Grete Leutzhoz, az überlingeni Pszichodráma Intézet vezetőjéhez, aki hajlandónak mutatkozott kihelyezett magyar csoport indítására. Vezetőnek a nála képződő magyar Bánffy Eszter (Innsbruck) jöhetett számításba. Harminc év távlatából már-már felfoghatatlan, hogy ha egyik oldalon van egy külföldi vezető, aki hajlandó indítani egy csoportot, a másik oldalról pedig vannak komoly tanulni vágyók, akkor mi akadálya lehet annak, hogy meginduljon a képzés. Mindenesetre Leutz igenje és a pszichodráma csoport első találkozása között két év telt el, nagyon sok szakmapolitikai diplomáciai lépéssel, melyek egészen az akkori egészségügyi miniszterig vezettek. (Olvasható a Pszichodráma Újság 1999. évi ünnepi számában a Tomcsányi Teodórával készült riportban.) 1981-et írtunk, mire Bánffy Eszter vezetésével, 17 fővel megindulhatott az első hivatalosan engedélyezett, nyugati kiképzővel futó pszichoterápiás képzés. A csoportban nemcsak a klinikumban dolgozó pszichológusok, pszichiáterek, hanem más szakmák képviselői, így pedagógus, lelkész, jogász is részt vettek.

Feltehetően a kivételezett lehetőség, valamint Bánffy Eszter különleges szakmai tudása, érzékenysége révén nagyon magas hőfokú csoportintimitás alakult ki. Évente 3-4 találkozásra került sor 5 napos blokkokban, az első színhely egy XIII. kerületi SZTK könyvtárában volt. Eszter az überlingeni Moreno Intézetben működő Ernst Engelke tanítványa volt, és pszichoanalitikus orientációjú drámát vezetett. Egészen apró jelzésekből tudott a lényegre következtetni, fontos volt számára a helyszín pontos berendezése, több lépéssel előre látta a dramatikus intervenció következményeit. Sokat és mélyen dolgozott szimbólumokkal, álomjátékai felejthetetlenek. Fontos volt számára a ?vörös fonál?, vagyis a folyamatanalízis feldolgozása.

Ezt a csoportot hivatalosan az 1980-ban alakult Magyar Pszichiátriai Társaság engedélyezte, melynek első elnöke Juhász Pál volt. 1984-ben kellett volna megadni a felsőfokra az ismételt javaslatot, de a Társaság újabb elnöke, Szilárd János noha nem utasította el, mégsem írta alá a kérvényt, így a csoport életében hosszabb szünet következett. Tényleges oka nem ismeretes, többféle feltételezés megfogalmazódott, talán politikai háttere volt. Végül a felsőfokú csoport megindítását Tomcsányi Dóra a Magyar Pszichológiai Társaságnál kérvényezte, ahol a Társaság vezetősége, Komoly Judit és Bagdy Emőke segítségével folytatódhatott a képzés. Új vezetőt kellett keresni, és a választás a szintén magyar származású, Németországban élő Mävers Ildikó személyére esett. Ildikó új értékeket hozott be a csoportvezetésbe: hangsúlyos lett a keretek tartása, a csoporttagok egymáshoz fűződő viszonya, a testtel való bánni tudás, a vezető külső megjelenése, a konfrontálni tudás, a transzparencia. Mävers Ildikó ez után a felsőfokú csoport után még két kiképző csoportot indított. Az első generáció tagjai úgy lettek kiképzők, hogy Ildikó második, önismereti csoportjába társultak egy-egy képzési blokkban, mint koterapeuták.

3.2. Moreno protagonistacentrikus pszichodráma módszere

Moreno terjedelmes irodalmi munkásságot hagyott maga után, mégsem lehet azt mondani, hogy fogalmi rendszere tudományosan kidolgozott, megalapozott lenne. Zseniális elme, telve eredeti ötletekkel, messianisztikus elvárásokkal, de saját írásain belül is gyakori az ellentmondás. Az egységes elméleti alap hiánya ellenére módszere hatékony; később tanítványai kezdték meg a tudományos jellegű feldolgozást. Talán ezzel a ténnyel is összefügghet, hogy Moreno nagyon nyitott volt arra, hogy változtassanak, módosítsanak módszerén, és nem kívánta ?szabadalmaztatni? a saját elképzelését. A gazdag repertoárból most egyetlen jellemzőt, az iskola középpontjában álló protagonistacentrikus játékot mutatom be, mely a legnagyobb különbség a Mérei-iskolához képest.

Megjegyzendő, hogy itt is van csoportjáték: a csoport dinamikájának játékba fordítása, szociodráma vagy szociometria felállítása ? de nem ez áll a középpontban.

A felmelegedést, a ?warming up? fázist sokféle technikával lehet indítani, imaginációk, asszociációk, találkozások, mozgások segítségével. A verbális bejelentkező körben a csoport előző alkalommal játszó protagonistája ad visszajelzést (ha nem az első ülésről van szó), a csoport tagjai pedig beszámolnak aktuális élethelyzetükről, érzéseikről, konfliktusaikról. Ebben a szakaszban dől el, hogy mivel folytatódik az ülés, egyéni vagy csoportmunkával.

A protagonista játékos személyéről szociometrikus szavazással dönt a csoport. A pszichodramatikus promenádon a vezető és játékosa a csoport körében sétálva, egymásra hangolódva, közösen keresik meg a kezdőjelenetet, mely kapcsolatban állhat feltett kérdésével. Ezután megindul egy különleges hangulatú utazás, ahol a protagonista emlékeinek fonalán visszafelé haladunk a tér és idő szürreális világában, egy vagy több kulcsélményt keresve. A színpadnak nincs állandó helye: ott van, ahol a játékos kijelöli. Jelzésszerűen berendezzük a teret, figyelve arra, hogy a megjelölt tárgyak érzékletes emlékezete segítse a protagonistát a további felmelegedésben. A játékos behívja a csoportból az élmény megidézése szempontjából fontos szereplőket (antagonistákat, segédéneket), pontosan bemutatja őket, és szerepcserékkel előjátssza, hogy emlékezetében hogyan maradt meg az eljátszásra váró jelenet. Innen több úton haladhatunk tovább, míg a játékos eljut a konfliktus mélyebb, nem tudatos rétegeihez, ami katarzis- vagy evidencia-élményhez vezet. Ezzel az élménytöbblettel hozzuk vissza a regresszióból a protagonistát, aki felnőttként fejezi be a játékot. A terápiás cél eléréséhez számtalan technikát alkalmazhatunk, mint például többletrealitás, tükör stb.

A lezárást a feldolgozó körök segítik: az élménymegosztás (sharing), az antagonista szerepből való visszajelzés (szerep-feedback), és a csoporttagok azonosulásának köre (identifikációs feedback). Képzés esetében a folyamathoz tartozik az ún. folyamatanalízis, melyben a dinamikus összefüggésekre, a csoporttagok egymáshoz fűződő viszonyának változására, a csoporttörténések hátterére derülhet fény.

3.3. Folytatás

Az 1980-90-es évek fordulója számtalan új lehetőséget hozott, új kapuk nyíltak meg. Ezek egyike a mentálhigiénés posztgraduális képzés, mely előbb a Vezetőképző, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, majd a Magyar Testnevelési Egyetem, jelenleg a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének a keretei közt működik (igazgató: Tomcsányi Teodóra). Itt a pszichodráma alkotja a képzés önismereti blokkját. Ez azt jelenti, hogy az überlingeni Moreno-módszer friss kiképzettjei egy akkreditált képzés keretei közt alkalmazhatják a pszichodrámát. A mentálhigiénés képzés pszichodráma-vezetői rendszeres intervízióban és műhelymunkában vesznek részt, melyet neves külföldi dramatikusok gazdagítanak tematikus blokkokkal vagy szupervízióval (mint Reinhard Krüger, Doris Immich). A hallgatók körében közkedvelt ez a módszer, többen szívesen vállalkoznak arra, hogy a mentálhigiénés képzés befejezése után maguk is megtanulják a pszichodrámát, így multiplikátor szerepet kapnak.

1989-ben Amsterdamban megalakult a Psychodrama Institut für Europa (PIfE), Mävers Ildikó vezetésével. A Grete Leutz által vezetett Überlingeni Moreno Intézetből vált ki azzal a céllal, hogy tapasztalatcserét, szakember képzést biztosítson elsősorban a kelet-európai országok számára, a kultúraközi együttműködés lehetőségeit keresve. Megindulásától kezdve rendelkezett magyar szekcióval, első szóvivője Frenkl Sylvia volt. Első konferenciájukat 1991 augusztusában tartották Budapesten, száznál több résztvevővel, majd 1993-ban Szófiában, ahol már 260 dramatikus vett részt. Jelentős volt még az 1994-es, Salgótarjánban megrendezett Pszichodráma és családdinamika című nemzetközi kongresszus. A PIfE Magyar Egyesület 1995 májusában alakult meg, gyakorlatilag azonban 1989-től párhuzamosan két pszichodráma egyesület működött úgy, hogy ugyanazok a kiképzők dolgoztak mindkettőben. Nyilvánvaló, hogy két, részben azonos célú, részben azonos érdekeltségű, azonos tagokkal rendelkező egyesület egymás melletti működése felesleges, ebből feszültségek is adódtak. (Különbség, hogy míg a PIfE egyik fő célja a kelet-közép-európai országok elérése, a magyar egyesület egyik fő törekvése a kétféle gyökerű pszichodrámacsoport összefogása volt.) A helyzet úgy alakult tovább, hogy a PIfE nem kapta meg az engedélyt a Pszichoterápiás Tanácstól a hivatalos képzőhellyé váláshoz, így a PIfE Magyar Egyesület lassan elhalt.

4. A Magyar Pszichodráma Egyesület

1989-ben végzett Mävers Ildikó első felsőfokú csoportja, így két pszichodráma iskola jelent meg a hazai pszichoterápia világában: igazi testvérrivalizációs helyzet alakult ki. Mérei tanítványai joggal érezhették fontosságukat: gyökereik Malewskin keresztül a pszichoanalitikus iskoláig nyúlnak vissza. Jelentős tapasztalatuk volt a klinikumban, a Műhelycsoportban kidolgozták a Mérei-módszert. A Moreno-iskolához tartozók 8 év kemény tanulás során, közvetlenül az elevenen fejlődő nyugat-európai dramatikus élet szakembereitől sajátították el a pszichodramatikus tudást; szakdolgozatukat megvédve jogosan érezhették magukat Moreno közvetlen örököseinek. Ebből a feszült helyzetből sikerült mindkét félnek győztesen kikerülnie: egyesüléssel, erősségeiket összeadva sor került egy egységes Magyar Pszichodráma Egyesület megalakítására.

4.1. Előzmények

Közvetlen előzményként meg kell említeni, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság Csoportterápiás Munkacsoportja létrehozott egy társaságon kívüli Csoportpszichoterápiás Tanulmányi Bizottságot (titkár: Fonyó Ilona), és ajánlás formájában standardeket dolgozott ki. Ilyen ajánlás volt például, hogy csak a Bizottság által feljogosított szakember végezhessen képzést és vezetést. Itt fogadták el ? hatalmas viharok után ?, hogy ne csak orvosi vagy klinikai pszichológus diplomával lehessen elsajátítani a professzionális csoportvezetést. (Aktriport Tomcsányi Teodórával, Pszichodráma Újság 1999. évi ünnepi szám)

4.2. Megalakulás

Sok tárgyalás és egyeztetés után, melyekben Tomcsányi Teodóra vezető szerepet vitt, 1989. november 26-án a XIII. kerületi HÍD Családsegítő Központban, mintegy 60 fő jelenlétében került sor a Magyar Pszichodráma Egyesület alakuló ülésére. A tisztségviselők megválasztásánál fontos volt, hogy mindkét irányzat megfelelő létszámmal képviseltesse magát (elnök: Tomcsányi Teodóra, helyettese: Erdélyi Ildikó, titkár: Harmatta János, TB elnök: Pál Mária, alapító tagok száma: 63, pártoló tagok: 43).

Az alakuló ülés fontos eseménye volt, hogy jelen volt Grete Leutz, és a résztvevők pszichodramatikusan felidézték Mérei Ferenc alakját is.

Az Egyesület megalakulása valóban életbevágóan fontos volt, így és csak így lehetett megvédeni a pszichodráma önállóságát. A tartalmi munkát az első időben ankétok szervezése tette ki, melyeknek kifejezett célja az volt, hogy a két irányzat képviselői ismerkedjenek egymással és a közös élményeken keresztül egyre közelebb kerüljenek egymáshoz.

(Az első ankét szervezői: Vikár András, Csúsz Klára; másodiké: Gallus Klára, Rapcsányi Éva, Tomcsányi Teodóra, Bagotai Tamás, Kiss György Ádám; a harmadiké: Pap Zsuzsa, Sarkady Kamilla, Benyovszky István.) A folyamat később szakmai estek (házigazda: Bakó Tihamér ? Marik Ágnes), illetve a Pszichodráma Arcképcsarnok keretei között élt tovább. Érdekes folytatást jelent a Vikár András kezdeményezte Pszichodráma Műhely sorozat, mely szakemberek és nem szakemberek előtt egyaránt nyitott, célja a pszichodráma speciális kérdéseiben való elmélyülés.

Az első három év alatt született meg a Tanulmányi Bizottság által kidolgozott Tanulmányi Rend, melyet több eltérő modellből kellett összeállítani. A jelenből visszatekintve elmondható, hogy ez nagy jelentőségű alapkőletételnek bizonyult, mellyel sikerült megalapozni a pszichodramatikusok képzését. Megújítására 1998-ban került sor.

Idővel létrejöttek az Egyesület jogi és működési keretei is. Második elnöke Pintér Gábor lett (1992?95), majd három egymás utáni ciklusban Vikár András (1995?2004). Az Egyesület 2004-ben választott elnöke Kökény Veronika lett.

Tagjai és kiképzettjei az Egyesületen belül, de azon kívül is széles körben alkalmazták a pszichodrámát: terápiában, önismereti csoportokban, képzésben, szervezetfejlesztésben. A pszichodráma módszer elfogadott a pszichoterapeuta szakvizsga részeként is.

4.3. Pszichodráma Újság

Az Egyesület nevéhez kötődik a Pszichodráma Újság megjelentetése, az első számot 1991-ben nyomtatták. Ma már ez ?történelem?, melyet újraolvasva megható érzékelni, ahogyan Moreno és Mérei megjelenik a tanítványok visszaemlékezéseiben.

A lapot 1998-ig Kiss György Ádám szerkesztette (9 szám), attól fogva Kökény Vera. Rendszeresen közöl interjúkat a pszichodráma prominens személyiségeivel (például Mävers, Teszáry, Zerka Moreno, P. és D. Fontaine, Max Clayton), visszaemlékezéseket, híreket, esetismertetéseket, hirdetéseket, aktualitásokat.

1999-ben megújult az Újság, évente 4 alkalommal jelenik meg, mintegy 60?70 oldalon. A hagyományosnak mondható rovatok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a tudományos igényű írások, esszék. Újabban elektronikus úton is elérhető (www.pszichodrama.hu).

4.4. Pszichodráma alaptankönyv

Ennek az első három évnek nagy eredménye, hogy sikerült egy olyan német pszichodráma munkát találni, melyet immár mintegy másfél évtizede joggal nevezhetünk a pszichodrámaképzés alaptankönyvének. Aligha van olyan magyarországi pszichodramatikus, akinek ne K. Zeintlinger: A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása J. L. Moreno után című műve lett volna az egyik legfontosabb segédeszköze. Az olvasó ennek a második, nyelvileg lektorált kiadását tartja kezében. (A "hőskorban" örültünk, hogy valahogy ki tudtuk adni a könyvet, lektorálási költségre messze nem futotta, és a szerző is honorárium nélkül engedélyezte az első kiadást.)

4.5. Kongresszusok

Az Egyesület tevékenységéhez hozzátartozik a kongresszusok szervezése, mely megmozgatja a pszichodramatikus társadalmat, lehetőséget ad új kapcsolatok kialakulására, új vezetők bemutatkozására.

1992. május: Társadalmi tér mint a spontaneitás színpada ? Budapest

1994. április: az Egyesület egy napot kapott a Magyar Pszichológiai Társaság országos Konferenciáján ? Debrecen

1995. április: Kezdetben volt a tett ? Debrecen

1998. április: Pszichodráma a gyógyításban, nevelésben, művészetekben, szervezetekben az ezredfordulón ? Debrecen

1999. november: Ünnepi Tükör: 10 éves a Magyar Pszichodráma Egyesület ? Budapest

2001. március: Promenád az új évezredbe ? Budapest

2002. november 29-30.: Szép Új Világ ? Budapest

2004. október 1-2.: Összeválva ? szétfonódva ? Budapest

A kongresszusokon számos, valóban a szakma meghatározó személyiségének számító híresség megjelent, mint például: Marcia Karp, Feldmár András, Jaacov Naor, Anne Ancelin-Schützenberger, Chantal Neve-Hanquet.

A kongresszusokon kívül többen vállalkoztak egy-egy workshop tartására, mint például Zerka Moreno 1999-ben, de talán Max Clayton hagyta a legmélyebb nyomot a magyar pszichodráma életben. Clayton maga is közvetlen Moreno-tanítvány, Ausztráliában él, és Zánkay András meghívására több alkalommal tartott hosszabb-rövidebb képzést; munkájában a szerep kap kiemelt helyet.

4.6. ?Pszichodráma a gyakorlatban?

Amint az évek folyamán egyre emelkedett a képzésen résztvevők száma, úgy növekedett az igény, hogy elérhető szakirodalom álljon rendelkezésre. Ezzel párhuzamosan a felsőfokú hallgatók diplomamunkáiban gazdag elméleti és gyakorlati anyag gyűlt össze, szinte kínálva magát, hogy közkinccsé váljon.

Ezt a kettős igényt vette észre Zseni Annamária, aki 1996 és 2001 között évente kiadott egy gyűjteményes kötetet szakdolgozatokból és tanulmányokból Pszichodráma a gyakorlatban sorozatcímmel. (A kötetek: 1. Játékban felnőni, 2. Megélni ? túlélni, 3. Téglánként a házat, 4. A ház tovább épül, 5. Lakjuk a házat, 6. Ligetünk.) A sorozat a MPE és a PIfE égisze alatt, az ANIMULA kiadásában jelent meg.

A kötetben megjelenő témákat a sokoldalúság jellemzi, így szó van a serdülők és fiatalkorúak drámájáról, gyász-feldolgozásáról, az ellenállás elméletéről és gyakorlatáról, a szerepről, a klinikumban megjelenő kérdésekről és a dráma speciális területeiről. A szerzők körében már nemcsak az elsőgenerációs dramatikusok vannak jelen, hanem megjelent mellettük tanítványaik sora is, jelezve, hogy a stafétabot továbbadható.

4.7. A Magyar Pszichodráma Egyesület hivatalos külföldi kapcsolatai

Az IAGP-nek (Nemzetközi Csoportpszichoterápiás Egyesület) ? melyet még Moreno alapított 1954-ben ? 1994 óta vagyunk a tagja.

Előbb az ESCOPE tevékenységében ? a képzések és nemzetközi egyeztetések fórumán ? vettünk részt, majd az ennek kapcsán alakuló FEPTO (Európai Pszichodráma Kiképző Intézetek Szövetsége) alapító tagja lettünk 1997-ben. Két szavazati jogunk van.

2000-ben Budapesten került sor a 8. FEPTO találkozóra, összekötve a Mérei Emlékkiállítással.

4.8. Variációk a pszichodrámára

A klasszikus önismereti és terápiás formán túl a pszichodráma rendkívül gazdag és sokféle megnyilvánulásra ad lehetőséget. Most, noha kissé talán szubjektíven válogatva, ezek közül mutatunk be néhányat, amelyek az Egyesület keretében külön Munkacsoportként is működnek.

A Rögtönzések Színháza

Pszichodramatikus forrása Morenóhoz köthető, akinek a múlt század 20-as évei elején Bécsben, a Maysedergasse 2-ben levő lakásszínházában a színészek a nézők által elmesélt történeteket adták elő ? rögtönözve. Volt egy játékmester, aki összefoglalta a hallottakat, és a nézők beléphettek szereplőként, változtatva, gazdagítva az eseményeket. Ezt a hagyományt az 1970-es években Jonathan Fox, Moreno tanítványa új életre keltette, megalapítva New Yorkban az első playback színházat.

Magyarországon Kiss György Ádám nevéhez fűződik az első ilyen jellegű színház, mely eredetileg az Egyesület 1. kongresszusára szerveződött 1992-ben. Az előadás annyira sikeres volt, hogy a társulat hosszú évekre együtt maradt. A játékosok pszichodramatikusok, nyilvánvalóan ennek is szerepe lehetett abban, hogy megtalálták azt a lélektani többletet, ami akkor is katarzishoz vezetett, amikor a mesélő veszteségről számolt be. (Bakó Tihamér: Önkifejező és Kreatív Színházi Műhely. Bp., Psycho Art, 2003) Sikerüket jelzi, hogy olyan rétegműsort működtettek az értelmiség számára, amely a budapesti műsorkalauzban is rendszeresen megjelent.

Elmondható, hogy Magyarországon ma már a rögtönzések színházának több variációját valósítják meg színgazdag pszichodramatikus csoportok.

Bibliadráma

A mai bibliadramatikus megjelenítések gyökerei szintén megtalálhatók Moreno pszichodrámájában, így az axiodrámában vagy az Atya Testamentuma című profetikus ihletésű himnuszában.

A bibliadráma a Biblia történeteinek, szövegeinek dramatikus megjelenítését jelenti csoportos keretben, de szabadon, rögtönzéses jelleggel, a résztvevők saját igényének megfelelően előadva. A műfajt Tomcsányi Teodóra telepítette hazánkba németországi tapasztalatai alapján; első bibliadráma csoportját az 1990-es évek elején tartotta a HÍD CsSK-ban. Ettől az időtől kezdve a mai napig Sarkady Kamilla és Nyáry Péter rendszeresen tartanak ilyen csoportokat, és a tapasztalatok összegzéseként megindították a pszichodráma alapú bibliadráma képzést, 2006-ban végez az első kiképzett csoport.

A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete beépítette lelkigondozó továbbképzésébe a pszichodramatikus bibliadrámát. A teológiai végzettségű csoporttagoknál nagyon hatékonynak bizonyult a ?pszichodramatikus kérdés, bibliadramatikus válasz? módszere. Így első alkalommal került sor arra, hogy egy államilag akkreditált képzésen a bibliadráma képviselje az önismeretet.

Gyermekpszichodráma

Kende Hanna Franciaországból hozta haza a gyermek-pszichodramatikus képzést, a körülötte levő fiatalok örömmel tanulják tőle a módszert, képzését az Egyesület elfogadta. Különösen a Nevelési Tanácsadó szakembereinek biztosít jól alkalmazható csoportterápiás módszert.

6. Befejezés

Miután röviden áttekintettük a magyar pszichodráma útját ? melyhez még számtalan fontos és valóban említésre méltó történést kellene hozzátennünk, például a magyar pszichodramatikusok külföldi kiképzőcsoportjait ?, forduljunk a jövő felé és fogalmazzuk meg azokat a kérdéseket, melyekre az idő és a kollegiális együttműködés hozhatja meg a választ:

- meddig növelhető az Egyesület létszáma úgy, hogy az intimitás, a személyes ismeretség még megmaradjon?

- mi jelenthet pszichodráma karriert a pszichoterapeutáknak és mit jelent a nem pszichoterapeutáknak?

- hogyan segíthetjük a kezdő dramatikusokat a pszichodráma karrier felé?

- hogyan lehet megőrizni a pszichodráma elért értékeit, megszerzett identitását, kimunkált egységét?

- hogyan lehet és kell bővíteni a pszichodráma növekedését és terjedését változó világunkban?

- hogyan lehetne kutatásokat kezdeményezni a pszichodráma területén, gazdagítani az elméletet, érdekeltté tenni a szakembereket ebben az irányban?

- hogyan támogathatjuk e felelős képződést abban, hogy a pszichodramatikus szaktudás mellett emberségünk is még több segítséget kaphasson a fejlődéshez?

Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az évtizedekkel ezelőtt elültetett facsemete mára sudár fává növekedett. Mégsem dőlhetünk kényelmesen hátra, hanem jó gazda módjára állandóan szemmel kell tartanunk, ápolnunk kell, hogy árnyékot adjon és bő termést hozzon.