Kreatívnak lenni alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely folyamat során, különféle képességeink lehetővé teszik az elszigetelt tapasztalataink összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.
A pszichodráma a lélek drámája, életünk megélt története: hétköznapi nyelven a párkapcsolatunk, munkahelyi szerepléseink, családi életünk, külső és belső konfliktusaink.

Ezt a hétköznapi történetet tudjuk a pszichodráma segítségével kicsit másképp látni: színesebben, „testközelibben”, újra átélve más más nézőpontból. Ezáltal tudunk saját megélt történeteink főszereplőivé válni, birtokba venni saját drámánkat.

Odüsszeusz 10 évig bolyongott, végigjárta az összes számára a sorsa által kijelölt próbát, majd hazatért. Vajon akkor is hazatérhetett volna, ha nem köt ki az útjába kerülő szigeteken, ha egyszerűen tovább megy? Csak a kíváncsiság hajtotta, vagy ennek így kellett lennie ahhoz, hogy képes legyen megérkezni, birtokba venni ami az övé, élni…

Csoportunkon ötvözzük a kreativ elemeket a pszichodráma módszerével. Egy csoport általában 1 évig dolgozik együtt, havonta találkozva, közben egy-egy maratoni (2 napos) hétvégével.

A ráhangolódást alkotó folyamattal segítjük a csoport elején. Spontán készségek elégségesek a részvételhez, nem szükséges művészi gyakorlat vagy tehetség. Sőt, a tanult kifejezési módok még nehezíthetik is az oldódást. Később meghatározóvá válhatnak az egyéni játékok: az alkotásokról való beszélgetés során megfogalmazódnak témák, problémák, krízisek. A csoporttagok ezekből választják ki azt, ami a csoport középpontjában lesz az adott napon..

A játékokra jellemző a spontaneitás, nincs külső elvárás vagy nyomás: meg lehet mutatni, átérezni azt, ami saját magunk számára fontos. Így tudjuk - saját magunkkal és a másikkal találkozva – felfedezni történeteink addig rejtett szigeteit, új távlatokat, érzéseket találni, nagyobb önbizalommal átlépni az addig át nem léphető akadályokat

Elmondhatjuk, hogy akik merik kipróbálni, végigutazni, elég kíváncsiak, bátrak, eltökéltek, azok színesebbnek, izgalmasabbnak, ugyanakkor közelibbnek és elfogadhatóbbnak élik meg saját történetüket, saját életüket.